Psalms 73

1Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez. 2Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim. 3Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam. 4Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük. 5Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak. 6Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak. 7Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései. 8Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek: 9az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár. 10Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel; 11és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben? 12Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont. 13Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet; 14de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem. 15Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám. 16Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben 17míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre. 18Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká. 19Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől. 20Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted. 21Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben: 22oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben. 23De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet; 24tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem. 25Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön. 26Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké. 27Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled. 28Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Copyright information for HunIMIT